2 Sámuel 12

2 Sámuel 12

1. Ki a bűnös?
• Miért példázat? Jézus is példázatokban tanított. A szellemi valóság olyan, amilyet „szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt”. Ezt máshogy nem lehet megérteni.
Ézs6:10: „Kövérítsd meg a nép szívét és füleit nehezítsd meg és szemeit tapaszd be, hogy ne lásson szemeivel, füleivel ne halljon és szíve ne értsen, hogy megtérjen és meggyógyuljon.”
• Egy hasonlattal tudunk azonosulni, egy absztrakt levezetéssel vagy kijelentéssel nem biztos.
• Dávid is megérti a szívével, hogy a történet szereplői közül ki a bűnös és kimondja magára a halálos ítéletét.
• „Azt mondja az Úr”, „Így szól az Örökkévaló”: megvetettél engem. Mint Saul.
• Isten felsoroltatja Nátánnal, honnan emelte fel Dávidot: semmije sem volt, most pedig azt is elvette, ami nem az övé.
• Úríját megölette – bár Jóáb adta ki a parancsot és az Ammoniták lőtték le.

Zsolt51
• „Egyedül ellened vétkeztem” – Úríjá ellen nem?
• „Tisztíts meg engem izsóppal” || veres tehén hamva (4Móz19:18)
• A bűn négyféle héber megnevezéséből három szerepel a zsoltárban.
• A 20-21 versek hogy kerülnek ebbe a zsoltárba?

2. Isten szava megvalósul
• Dávid önmagára kimondott átka nem valósul meg, de Isten szava igen (Zsolt33:9).
2Móz22:1: „Ha valaki lop ökröt vagy bárányt és levágja azt, vagy eladja: öt marhát fizessen az ökörért és négy juhot a bárányért.” – Ez Isten szava, a Törvény, ami alatt Dávid van. Négyszeres a büntetés. (4)
• „Most tehát nem fog távozni a kard házadtól sohasem” – (1)Amnon, (2)Adónia
• „Támasztok ellened veszedelmet a te házadból...” – (3)Absolon
• „...és veszem szemeid láttára asszonyaidat és odaadom társadnak, az hál majd asszonyaiddal ennek a napnak szeme láttára.”
2Sám16:21-22: „Erre szólt Achítófel Ábsalómhoz: Menj be atyád ágyasaihoz, akiket a ház őrzésére hagyott; majd ha hallja egész Izrael, fogy rossz hírbe jutottál atyádnál, akkor megerősödnek mind a veled levők kezei. És fölvonták Ábsalóm számára a sátrat a tetőn; és bement Ábsalóm atyja ágyasaihoz egész Izrael szeme láttára.”
• Az Úríja feleségétől született névtelen gyermek (4) is meg kell, hogy haljon. (De amíg meg nem valósul Isten egyszer kimondott szava, addig kérhetünk kegyelmet, hátha.)
Elkárhozik? Ő tehetett apja bűnéről? Ez18:4

3. Ki az igazi?
• Isten igazából sosem tekintette Batsebát Dávid valódi feleségének (az Míkhál volt), bár sokszor nevezi így a Biblia.
Mt1:6b: „Dávid Salamont nemzette az Uriás asszonyától”
• Slomo (שְׁלֹמֹה) ~ béke, békés, Békésy
• j^edíd 9x a Bibliában = szeretett; J^edídJá (יְדִידְיָה) = az Örökkévaló szeretettje

Zsolt32
• A bűn négyféle megnevezéséből ugyanaz a három szerepel a zsoltárban, mint a 31-ben.
• Amíg nem nevezte bűnnek a bűnt, addig távol volt Istentől. Amikor bevallotta, helyreállt a kapcsolat.
• Egyenes = jásár, ebből (is) származik Izráel neve: Jásár-él. Jesúrún: 5Móz32:15, 33:26,5, Ézs44:2

4. Ezalatt Jordániában
• -> ...kb. 2 év alatt Jóábnak már majdnem sikerült elfoglalnia az amoniták akkori, Jordánia mai fővárosát.
• A vízvezetéket foglalta el, vagyis biztosra volt vehető, hogy megadják magukat, ezért tudott időben szólni Dávidnak?
• 2Sám12:32=1Krón20:3 alternatív magyarázata: Az életben maradt ammonitákat fűrésszel, vasboronákkal, vasfejszékkel és téglaégető kemencék mellett dolgoztatta.
• Ez nem veszi figyelembe a tárgyak előtti, ba, be, ban, ben, között jelentésű „b ” (ב) elöljárót...

2 Sámuel 12

¹És küldte az Örökkévaló Nátánt Dávidhoz; bement hozzá és mondta neki: Két ember volt egy városban, az egyik gazdag, a másik szegény. ²A gazdagnak igen sok apró jószága és marhája volt. ³A szegénynek pedig nem volt semmije, csak egy kis juhocskája, melyet szerzett; ezt táplálta, fölnövekedett nála és gyermekeivel együtt; a kenyeréből evett, poharából ivott és ölében feküdt és olyan volt neki, mint egy leánya. ⁴De jött egy vándor a gazdag emberhez és ez sajnált venni a maga apró jószágából és marhájából, hogy azt elkészítse s hozzáment utas számára; vette tehát a szegény ember juhocskáját és elkészítette s hozzáment ember számára. ⁵Ekkor nagyon fellobbant Dávid haragja azon ember ellen, és szólt Nátánhoz: Él az Örökkévaló, hogy halálfia az ember, aki ezt tette. ⁶A juhocskát pedig fizesse meg négyszeresen, mivelhogy a dolgot cselekedte és nem könyörült. ⁷Erre szólt Nátán: Te vagy az az ember! Így szól az Örökkévaló, Izrael Istene én fölkentelek királynak Izrael fölé, és én megmentettelek Sául kezéből; ⁸adtam neked urad házát, meg urad asszonyait az öledbe, és adtam neked Izrael és Jehúda házát, és ha kevés az, hozzátennék még ilyeneket meg ilyeneket. ⁹Miért vetetted meg az Örökkévaló igéjét, cselekedvén azt, ami rossz az ő szemeiben? ¹⁰A chittita Úriját megölted karddal, feleségét pedig nőül vetted magadnak, őt ugyanis megölted Ammón fiainak kardjával. ¹¹Most tehát nem fog távozni a kard házadtól sohasem, mivelhogy megvetettél engem és elvetted a chittíta Úrija feleségét, hogy nőül legyen neked. ¹²Így szól az Örökkévaló: Íme én támasztok ellened veszedelmet a te házadból és veszem szemeid láttára asszonyaidat és odaadom társadnak, az hál majd asszonyaiddal ennek a napnak szeme láttára. ¹²Mert te titokban cselekedtél, én pedig megcselekszem a dolgot egész Izraelnek előtte és a napnak előtte. ¹³Ekkor szólt Dávid Nátánhoz: Vétkeztem az Örökkévaló ellen! - Szólt Nátán Dávidhoz: Az Örökkévaló is elvette vétkedet, nem fogsz meghalni.

Zsolt51

¹⁴De mert káromlásra indította az Örökkévaló ellenségeit e dologgal, a neked születendő fiú is meg fog halni. ¹⁵És elment Nátán a házába s sújtotta az Örökkévaló a gyermeket, melyet Úrija felesége szült Dávidnak, és megbetegedett. ¹⁶Ekkor megkereste Dávid az Istent a fiúért, böjtöt tartott Dávid, bement és földön fekve hált. ¹⁷Ekkor rátámadtak háza vénei, hogy fölkeltsék a földről; de nem akart és nem evett velük kenyeret. ¹⁸Volt pedig a hetedik napon, meghalt a gyermek; és féltek Dávid szolgái tudtára adni neki, hogy meghalt a gyermek, mert azt mondták: Íme, mikor életben volt a gyermek, beszéltünk hozzá, és nem hallgatott szavunkra, hát hogy mondhatjuk meg neki, meghalt a gyermek, hogy magán bajt tegyen! ¹⁹Midőn látta Dávid, hogy szolgái egymással suttognak, megértette Dávid, hogy meghalt a gyermek. És szólt Dávid a szolgáihoz: Meghalt-e a gyermek? Mondták: Meghalt. ²⁰Ekkor fölkelt Dávid a földről, megmosdott, megkente magát és ruhát váltott, bement az Örökkévaló házába és leborult; majd bement a maga házába, kért, és tettek elé kenyeret és evett. ²¹Ekkor szóltak hozzá szolgái: Mi dolog ez, amit cselekedtél? Az élő gyermekért böjtöltél és sírtál, és midőn meghalt a gyermek, fölkeltél és ettél kenyeret! ²²Mondta: Ameddig élt a gyermek, böjtöltem és sírtam, mert azt mondtam: ki tudja, majd megkönyörül rajtam az Örökkévaló, és életben marad a gyermek. ²³Most azonban meghalt, minek is böjtöljek? Visszahozhatom-e még? Én elmegyek hozzá, de ő nem tér vissza énhozzám. ²⁴És megvigasztalta Dávid a feleségét, Bat-Sébát, bement hozzá és hált vele; fiat szült és elnevezte őt Salamonnak. Az Örökkévaló pedig szerette őt; ²⁵üzenetet küldött Nátán próféta által, és elnevezte őt Jedídjának, az Örökkévaló kedvéért.

Zsolt32 (:1-2||Róm4:7-8)

csak 2 Sámuel 12, csak 1 Krónika 20:1b-3, közös anyag

²⁶Harcolt s megverte Jóáb Rabbát-Bené-Ammón ellen és bevette a királyvárost és lerombolta azt.

²⁷Ekkor küldött Jóáb követeket Dávidhoz, és mondta: Harcoltam Rabba ellen, be is vettem a Vizivárost; ²⁸most tehát, gyűjtsd össze a többi népet és táborozz a város ellen és vedd be, nehogy én vegyem be a várost és az én nevemről nevezzék azt el. ²⁹Erre összegyűjtötte Dávid az egész népet és elment Rabbába, harcolt ellene és bevette.

³¹És Dávid levette királyuknak koronáját a fejéről, - és találta azt: egy kikkár arany volt súlyra és drágakő rajta - és Dávid fejére került; a városnak igen sok zsákmányát pedig elvitte. ³²És a népet is, mely benne volt, kivezette, tetette fűrész alá és átfűrészelte, vasboronák alá és vasfejszék alá és átvitette téglaégetőn, és így tett mind az Ammón fiainak városaival; erre visszatért Dávid meg az egész nép Jeruzsálembe.